Pattanásig feszült a hangulat Alsórákoson, ahol a másfél ezres, románul beszélő roma közösség több tagja évek óta rettegésben tartja, fosztogatja a település lakóit. A magyar többségű Brassó megyei község lakói szerint a helyzet odáig fajult, hogy több portán a családtagoknak éjjel felváltva kell őrködniük, mert a fosztogatók napi rendszerességgel törnek be az udvarokra, élelmiszert, háziállatokat és szerszámokat is ellopnak. A szülők már gyerekeiket is féltik kiengedni az utcára. A Borbáth falurészben élő romák a Krónikának nem tagadták, hogy lopni járnak, mint mondják, rákényszerülnek a tolvajlásra munkahelyek és állami segélyek hiányában.

Barát István református lelkipásztor elmondta, tavaly nyáron került a Brassó megyei településre, és megdöbbenve szembesült azzal a szomorú ténnyel, hogy a helyi közösséget valósággal terrorizálják a helyi roma közösség egyes tagjai. „Lopnak, rabolnak, betörnek a házakba, és senki nem meri őket megállítani" - jegyzi meg a lelkipásztor. Barát István - aki vasárnap gyűlést szervezett a témában - már azt is tervezte, hogy a rendkívüli esetre való tekintettel megszólaltatja a harangot, de mégsem tette meg, mert olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy amint megszólal a harang, mindenki induljon a romatelepre igazságot tenni. A lelkész attól tart, hogy az indulatok elszabadulnak, ezért, mint mondta, a legutóbbi istentiszteleten a megbocsátásról prédikált, arra kérte a híveket, próbáljanak kapcsolatot teremteni a romákkal, és segíteni rajtuk.

Egy másik asszony azt meséli, hogy a kertből a szeme láttára szedték ki a zöldséget, őt megfenyegették, hogy bicskát rántanak, ha segítséget hív. Egy egyedülálló mozgássérült férfi arról beszélt, hogy a borbáthi tolvajok nemrég leütötték a kutyáját, majd az ólban mind a két disznót leszúrták és elvitték. Az udvarokról elviszik a szerszámokat, és ócskavasként értékesítik - panaszolták a helybeliek egymás szavába vágva. „A gyerekeket sötétedés után nem merik kiengedni az utcára, az iskolába is elkísérik őket, különben elveszik a ruhájukat, megverik őket, és pénzt követelnek tőlük" - meséli egyik szülő. 
A faluban magyarul beszélő roma közösség is él, ők is rettegnek a fosztogató bandáktól.

A településen lakó férfiak zöme külföldön dolgozik, az otthon maradt asszonyok bezárkóznak, és tehetetlenül nézik, hogy az udvarról mindent elvisznek. Együtt sem mernek fellépni, mert a rablók mobiltelefonon értesítik egymást, és pillanatok alatt egymás segítségére sietnek.

A helybeliektől tudtuk meg, hogy a rendőri razziák is eredménytelenek, mert kisgyerekek őrködnek a dombtetőkön és riasztják a többieket, amint észreveszik a közeledő rendőr-     és csendőrautókat. Az alsórákosiak többsége lemondott arról, hogy megművelje a földeket, mert hiába dolgoztak, soha nem tudtak betakarítani semmit, a termést mindig ellopták. Egy gazda gyönyörű gyümölcsösét mutatta meg, és elmondta, négy év óta egyetlen almát sem tudott hazavinni. Eddig még gondozta, nyeste a fákat, ettől az évtől már úgy döntött, nem törődik velük. Sokan bérmentve felajánlották a földjük felét a romáknak, azt remélve, hogy ha gazdálkodásba kezdenek, abbahagyják a tolvajlást, a romák azonban erre nem tartottak igényt.

(Krónika.ro)